Edgár és a kisegér

 Edgárnak pénteken kiesett egy foga az iskolában. Azt tudni kell, hogy Edgár folyamatosan keres valamit. Széthagy még a házban is mindent. Minden este segítünk elpakolni neki a szobájában, mert, ha ez két napig nem történik meg, akkor menthetetlen lesz a helyzet. Szóval, ahogy kijött a suliból még megvolt a foga és örömmel mutatta, újságolta, de itthon már  fogalma sem volt, hogy hol lehet. A fogat egy papírlapba csomagolta, sajnos nem leltük. Persze oda kellett volna rakni a párna alá, hogy a kisegér elvigye és pénzt adjon helyette. Hogy még ezt is hiszi... és a Télapóra sem szólt semmit karácsonykor. 

Nagyon szomorú volt, sírt, idegeskedett, a pénteki aperónál sem akart velünk ünnepelni. Pedig kitaláltuk, hogy rajzoljon egy fogat és rakja a párna alá. Vagy írjon, mire jött a válasz: "De a kisegér nem tud olvasni". Én javasoltam Guillaume-nak, hogy itt a jó alkalom, hogy elmondjuk, a kisegér nem létezik. Guillaume nem nagyon akarta felfedni a titkot, és jobb is volt így.

Végül Léopoldtól kértünk kölcsön pénzt, mert még 5 eurósunk sem volt itthon. Az Edgár párnája alatt egy papírlap lapult ezzel a kis üzenettel:

"A kisegérnek     Ügyetlenül elveszítettem a fogamat, tudnál nekem adni légyszíves 5 eurót és majd megtalálom a fogamat. Edgár Jego, (és még a címünket is ide írta)"

Annyira cuki és igen ez ő, hogy még ezt is hiszi. Olyan boldog volt reggel, amikor megtalálta a pénzt!!!!

Edgár félévi értékelése

 Edgár is meghozta az első trimeszter értékelését. Olyan szomorú volt szegény, hogy az egész rossz lett és, hogy biztos nem kap 10 eurót, mint Léopold. Vigasztaltam hazafele menet (nem is tudta rögtön megmutatni, mert még cipőt vettünk Daphnénak), de nem akart senkivel sem tárgyalni, ha hozzá szóltunk rögtön ugrott mindenre. Úgy sajnáltam. 

Ahogy hazaértünk már hozta is megmutatni. Hát szép értékelést hozott ő is. Persze rettentő magas a mérce előtte Léopold miatt. És még ha úgy tűnik is, hogy őt a verseny, a minél jobban nem érdekli, biztos nem akar lemaradni Léopold mellett. A tanárnő azt írta, hogy jó tanuló, hogy nagyon segítőkész a társaival és mindig gondoskodik a környezetében lévőkről. Rettenetes jó lélek, itthon is ő az aki a legtöbbet gondol másokra. 

Talán a francia nyelvtan megy neki a legnehezebben, de abban sem voltak hatalmas hiányosságok. Nagy dicséretet érdemelt ő is. Még Léopold is úgy gondolta, hogy ez szép eredmény. Megkapta a 10 eurót is és nagyon megkönnyebbült. Lehet ez egy csapda is nekem, hogy sokat foglalkozok velük, hogy mindig minden kész legyen, be legyen gyakorolva. És ugye Léopoldhoz szoktam, aki mindig mindent hamar megért, felfog, megcsinál és néha biztos én is türelmetlenebb vagyok Edgárral, amikor nem úgy megy, így van egy kis nyomás rajta, hogy jól teljesítsen. Közben matekból nagyon jó, könnyen megy neki és nagyon szereti a történelmet is, mert beindulhat a fantáziája. Ugye ő ebből a szempontból is Léopold ellentéte (aki abszolút a realitások talaján áll): sokat tud álmodozni, fantáziálni. Ahogy hallgatjuk Léopolddal, sokszor összenézünk és nem tudjuk, amit mesél az vicc, igaz, vagy álmodta, vagy látta a tv-ben. Mivel én nagyon kötelességtudó voltam iskolában, úgy érzem néha eltévedek és azt várom Edgártól, hogy ugyanúgy mindent rendben tartson maga körül és az iskolában is, mintha én lennék. Szóval itt a nehézség, hogy hol a határ, mert ráhagyni sem szeretném, hiszen akkor egy nap sem csinálnánk tollbamondást és közel nem ilyen eredményei lennének. 

De megkönnyebbült és csütörtökön megyek a tanárnőhöz beszélgetni. Minden évben egyszer megfordulok a tanároknál. Igazából nincs is nagyon kérdésem, csak kérésem: ha lehet szóljon a felmérők előtt. 

Sportos vasárnap

 Vasárnap mindenki az iskola/munka kezdésre koncentrált. Délelőtt sikerült Edgárt rávenni egy kis tanulásra, Léopold pedig befejezte, majd vagy 20-szor elismételte az előadást, amit hétfőn tart az osztályában. Az osztály előtt kell egy bemutatkozó előadást tartaniuk, egy rövid angol résszel.  Eléggé izgult, alig tudott elaludni is. Sokat dolgozott vele, próbáltam nyugtatni, hogy ezt elrontani nem lehet, hiszen rosszat nem tud mondani. Inkább az osztály elé kiállni okozott itt gondot, de azt mondta, hogy majd próbálja ananászoknak képzelni a gyerekeket. Oké, akár...

Délután azt terveztük Guillaume-al, hogy itt hagyjuk a gyerekeket és futunk egy nagyot erdei kerülővel. Én az erdőbe nem merek futni egyedül, Guilluame volt már párszor és nagyon kellemes. Most is kellemes volt, csak hideg és sár nehezítette az utunkat. 12 kilómétert tettünk a lábainkba, nagyon jól esett. Futókkal nem, de sétálókkal találkoztunk. Jó lenne, ha együtt hétvégente eljutnánk egy hasonló hosszabb  körre.

Hazaérve figyelmeztettem Léopoldot, hogy még nem tettünk eleget a kihívásunknak. Ugyanis a tengeri fürdőzés meghiúsulása után úgy döntöttünk, hogy megmártózunk egyik nap a mi medencénkben. Úgy 4-5 fokos lehet a víz, ami már jó hideg fürdőzést jelent. Szegény Daphné összekeveredett, levetkőzött, hogy ő is jön, akkor magyaráztuk, hogy jéghideg a víz, akkor nagyon sírt, majd sikerült megnyugtatni és felöltöztetni. Léopold persze benne volt a "kalandban". Megfogtuk egymás kezét és egy-kettő-háromra belementünk, megmártóztunk és jöttünk ki. Semmit nem éreztünk, így újból belemártóztunk. Ekkor már mintha szúrkálták volna a lábainkat. A hideg fürdőzés testet-lelket felfrissít, támogatja az immunrendszert. Egy meleg zuhany után jól felöltöztünk és meleg teát ittunk. Azt hiszem lesz még ismétlés.

Léopold 11 éves

 Nagyon készült a szülinapjára. Bár ajándék téren sosem könnyű, hogy ilyen közel van a karácsonyhoz, mert gyakran a karácsonnyal minden ötlet kilőve. Ő kérte, hogy délben ünnepeljünk. Délután Edgárnak szülinapi bulija volt. Guillaume sokat segített, hogy délre minden kész legyen és össze tudjunk ülni. A probléma itt a torta kérdés volt, mert ebbe a témába nagyon bele tudok feledkezni. 

Még 31-én vették meg az egyik nagy ajándékot, egy szép új tenisztáskát. Nagyon komoly darab, remélem sok szép versenyre, vagy csak edzésre elkíséri. A másikat én rendeltem neki a szobájába a falra, egy bekeretezett képet, amin az van felsorolva, hogy mit is szeret a 11 éves Léopold.

Daphné rohant az ajándékokért és nagy örömmel hozta neki. Aperó alatt átadtuk , utána ebédeltünk és jöhetett a torta. Nagyon örült a képnek, aznap fel is került a falra. A táska is be lett pakolva, a héten indulnak is az edzések. Sajnos mi felnőttek nem kezdhetjük még az edzéseket. 

A legjobb barátjától is kapott üzenetet, és az egyik osztálytársa még decemberben az utolsó napon odaadta neki a kis csomagot, amit külön megkért, hogy rejtsem el és csak a szülinapján adjam oda. Egy csomag ultrapattogó labdát kapott. 

Kemény, határozott természet, de mégis rettentő jó társaság. Mindenben benne van 100%-os energiával és derűvel. Motivált és küzdő szellem. Amit a fejébe vesz, azt eléri, nem adja fel. Nagyon sokat érett a természete, mert amikor kisgyerek volt, akkor feladta, amikor falba ütközött. Az akarata megmaradt, de ma már nem ad fel semmit, ami fontos számára. Ő az aki a rosszban is megtalálja a jót, tanítom is neki, hogyan lássa meg a jót mindenben. Például Edgár sokkal borúsabb, negatívabb tud lenni, pedig ő egy alapvetően nyugodt természet. Léopold zizeg, mozog, kérdez, beszél. Rádióadás, mondjuk rá sokszor. Akkor is mondja, amikor nagyon jól tudja, hogy nem jut be a fejünkbe, mert éppen mást csinálunk és nem figyelünk rá, vagy csak nem is tudjuk miről beszél (én például videójáték témában abszolút rossz hallgatóság vagyok, mert konkrétan legtöbbször nem nagyon tudom miről beszél). Ja, és azokra a kérdésekre is válaszol, amit nem hozzá címeznek. Néha nagyon nehéz úgy beszélgetni a másik kettővel, hogy percenként rá kell szólni, hogy hagyja a testvéreit beszélni.

Nagyon fontos neki a családunk egysége, látom, hogy mennyire fontosak a szokásaink, hogy évről évre minden úgy legyen, ahogy szereti. Nagyon jó társasága Edgárnak, nagyon jól megvannak. Amikor viszont Edgár nem akar vele foglalkozni, akkor piszkálja. Azt nagyon nehezen fogadja el viszont, hogyha valaki az ő társaságát elutasítja. Na ő az az ember, aki csak akkor tud egyedül lenni, ha olyan dolgot csinál, amit csak egyedül lehet (olvasás). Ha valamit mást egyedül kénytelen csinálni, akkor is a távolból hozzánk beszél vagy kiabál, hogy tudjuk, itt van velünk (pl., nyitott ajtónál fürdik). 

Daphné kijött a babakorból, így most inkább az jellemzi a kapcsolatukat, hogy rettentően tudja idegesíteni Daphné, ha odamegy, amikor nyugton csinál valamit, főleg amire koncentrálni kell. Türelmetlenség a gyenge pontja, így rögtön vita kerekedik az ilyen szituációkból.

Nagyon tudja, hogyan húzza az idegeinket, olyan mintha mindig is kamaszkorban lett volna. 

A tenisz nagyon fontos szerepet játszik az életében és az iskola is. Imádja mindkettőt. Nagyon szeret olvasni, most a szünetben 3-4 könyvet kiolvasott. És zenét hallgatni. És a cicát Ringót. 

Sokszor mondjuk Guillaume-al, hogy mennyire unatkoznánk nélküle. És azonnal feltűnik, ha nincs itthon, mert hatalmas csend van. 

Egyre nagyobb fiú a fejében is. Szeretem, hogy sokmindent komolyan meg lehet beszélni vele, hogy sok felnőtt programban benne van, hogy segít nekem, ha kell. Ha szünet van, akkor teljesen érti, hogy nekem egyedül nem könnyű, hogy közreműködőnek kell lennie, hogy nekem könnyebb legyen. Nagyon szeretem a vitalitását, a lelkesedését, mert nagyon sokat hozzá tud tenni, ahhoz, hogy jó hangulat legyen (de mivel a végletek embere, sokszor miatta van mérgeskedés, veszekedés, kiabálás). Egy sima napban is meglátja a nagyszerűt, sokszor elmondja még délelőtt, hogy "ez nagyon jó nap lesz, mert....." vagy a nap végén "olyan jó napom volt, mert....". 

             Szeretettel kívánunk a mi első gyermekünknek nagyon boldog 11. születésnapot!

Újév napján a tengernél

 Már napok óta elhatároztuk, hogy újév napján a tengerhez utazunk. Nem sikerült olyan korán kelnünk, de tántoríthatatlanok voltunk. Útközben még arra is rájöttünk, hogy bizony egész napra esőt mondanak a tengernél. Royan városa volt az úticél. Borús idő volt, de pont egy nagyot sétáltunk rögtön érkezésünk után és még az eső sem esett. Ezután arra a partra mentünk, ahol szeptemberben egy felejthetetlen napot töltöttünk el hatalmas hullámok között. Az autóban ebédeltünk, mert ekkor már esett az eső. 

Nekem az volt a tervem Léopolddal, hogy megmártózunk a tengerben. 4 fok volt, őrültség. De én imádom az őrült dolgokat. Máltán volt egy kihívásunk, hogy az év minden hónapján fürdünk a tengerben. Eleinte mindenki támogatott, mert azt hitték viccelek. Csak amikor a parton vetkőzni kezdtem, jöttek rá, hogy komolyan gondolom. Na ekkor Guillaume visszarántott a valóságba, mondta, hogy ez azért nem vicc ilyen időben. De pedig én nem is viccnek szántam. Addig jutottunk el Léopolddal, hogy levettük a cipőnket és besétáltunk a tengerbe. Annyira lefagyott a lábunk, hogy órák kellettek, hogy felmelegedjenek. Royanból Palmyre-ba mentünk, ez is egy szomszéd tengerparti város. Itt is sétáltunk egyet, de csak igen rövidet, mert nagyon hideg volt.

Jókedvűek voltunk, együtt voltunk és tántoríthatatlanok, hogy ezt a napot a tengernél töltjük, friss levegőt szívtunk és az ünnepek után kiszellőztettük a fejünket.