Irány a tenger

Nagyon bekészültünk erre a hétvégére. Már a héten mindenki arról beszél, hogy milyen gyönyörű idő lesz szombaton és vasárnap. Hát ez így is volt, ragyogott a napsütés. Szombaton még mindenkinek dolga volt, jöttünk, mentünk egész nap. Léopold szülinapra volt hivatalos, én pedig a szomszéd városba egy kis összejövetelre fordítók között. Elrepült a nap.

Ma pedig reggel óta készültünk és a legközelebbi tengerparti pontba La Rochelle városába utaztunk. A tengeri levegő, a nyüzsgő kikötő, a teli éttermek és kávéházak látványa kikapcsol és feltölt bármikor is jövünk ide. A gyerekek birtokba veszik a kedvenc játszóterüket (bár Léopold megjegyezte, hogy kezd kicsit nagy lenni a játszótérhez), Daphné is felnőtt a helyhez, boldogan rohangált, mindent kipróbált, és mindenhova felmászott. Mindenki éhes volt, nem tudtunk várni, hogy a partra érjünk, ezért a játszótéren piknikeztünk. Sétáltunk még egyet a kikötőben és elrobogtunk a tengerpartra. Daphné túrta a homokat órákon keresztül, mi Guillaume-al nyugiban olvastunk, míg a fiúk is jót játszottak, rohangáltak, Léopold még meg is mártózott. 

Sajnos azt hozzá kell tennem, hogy pont mire a partra értünk, beborult. De a tengerpart már csak ilyen, gyakran változik az idő! Befejezésül meguzsonnáztunk a parti kávézóban, ahova rendszeresen visszajárunk!

Testvérek

A fiúk még mindig sokat veszekednek, de mégis állandóan együtt vannak. Sok-sok játékot kitalálnak gyüttm esti bírkózások, a trampolinon őrültködések. Én sokszor nézem őket, hogy mennyire jó nekik, ahhoz képest, hogy én otthon mindig egyedül voltam gyerekkoromban (aminek szintén megvoltak a maga előnyei). Daphné pedig teljesen belenő ebbe a vadabb fiútársaságba. Már a nevükön szólítja őket, sokszor ő is kezdeményezi a játékot, asztalnál is sokat hülyéskednek. Hátukra mászik, átöleli Edgárt. Bemászik az ágyukba, fel a magasba és onnan dobálja le hatalmasakat nevetve a plüssállataikat. Mindkét fiú nagyon szereti őt. Ma is sokat elmondják, hogy a legcukibb kishúguk nekik van és mosolyogva hallgatják az új szavait, miközben suttogják mennyire aranyos.

Ma is csak nézem őket vagy bennünket és érzem mennyire is szép és kerek, hogy öten vagyunk. 

Niort-ban jártunk

Jönnek a hűvösebb, esősebb, őszies hétvégék. Nem könnyű mindig programot találnunk. A szombat gyorsan eltelik a tennivalókkal, vasárnap pedig muszály kimozdulni, hogy ne bolonduljunk meg a négy fal között. Ilyenkor a medence sem elfoglaltság már, bár ott van az ugráló, amin a fiúk nagyon nagy szaktudással őrültködnek. De szívesen megyünk messzebbre, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból. A környéket már bejártuk, fejtörést okoz, mi az a város, park, kastély, ami nincs messze és érdekes mind az ötünknek.

Tegnap Poitiers belvárosában sétáltunk nagyot. Ma egész délelőtt esett az eső, de délutánra nagyon szépen kiderült. Ragyogott a napsütés, csalogatott bennünket ki a szabad levegőre. Fogtuk magunkat és Niort-ba utaztunk. Niort Poitiers-tól 50 perc autóútra van, hamar ott voltunk. Mindig csak elrobogunk mellette, de soha nem voltunk még a városban. Kisebb város, mint Poitiers, de sok biztosító cég található itt, a Poitiers-i egyetemnek is van kihelyezett szakja a városban, elsősorban ami a biztosító ágazathoz kötődik. 

A belvárosban sétáltunk egy nagyot. Hatalmas zöld park van a központban egy szuper játszótérrel, hangulatos kávézókkal körbevéve. Ilyenkor mindenki a saját közlekedési eszközén gurul: Edgár rollerezik, Léopold görkorizik, Daphnét pedig a kisbicaján toljuk. Ezek a közlekedési eszközök mindenkit jól lefoglalnak. A játszótér pedig olyan különleges volt: egy kis dimbes-dombos csúszdás, trampolinos hely, hogy alig tudtunk véget venni a játéknak. Természetesen Daphné is felmászott a legmeredekebb helyeken is, hogy  azután száguldjon lefele a csúszdán. Olyan pöttöm, de sehol nem fél, teljesen beépül a fiúcsapatba. 

Bár másfél órát utaztunk oda-vissza, megérte kimozdulnunk, jót sétáltunk, kikapcsolódtunk!

Daphné beszédfejlődése

Mostanában megindult a beszédfejlődése Daphnénak. Egyre több szó van a repertoárban, próbálja ismételni utánunk mondani a szavakat. Nagyon cuki, mert látszik a kis arcán, mekkora öröm neki, hogy értjük mit mond.
Papa, Anya, Pó (Léopold), Gá (Edgár), Bago (Bagoly), Au revoir, Chaussure, Ci (merci), Pas la (ha vki nincs itt), Co (encore), Gurt (joghurt), Soka (csoki), toto (cumi), cica, Upi (Csupi), Bébé és még biztos sokminden, ami nem jut eszembe!
Nagyon nagyon izgalmas ez az időszak is!

Bicajozunk

Hétvégén beüzemelésre kerültek a bicajaink. Sajnos Edgár kinőtte a bicajt, amin megtanult kerekezni, ami ráadásul a Léopoldé volt. Szülinapjára már le is adta a rendelést.

Guillaume felszerelte a babaülést, így akár már az egész család is nekiindulhat egy túrának. Daphné rettenetesen élvezi a kerékpározást: múlt hétvégén az udvarban tette a köröket Guillaume-al, amíg vártunk a komód vevőjére. 

Hétfőn pedig úgy döntöttem, bicajon viszem a bölcsibe. Ó, milyen szomorú volt amikor megérkeztünk. Azt gondolta egész nap bicajozni fogunk. Így kedden is bicajjal vittem és szerdán délután is hatalmasat kerekeztünk a környéken. Én is élvezem, bár a környék dimbes-dombos, néha igazi sport felkerekezni egy-egy lejtőn. De hatalmas öröm, amikor megpillantunk egy cicát, kutyát vagy lovat!