Elbűvöl mindannyiunkat és Edgárral is olyan szépen testvérekké formálódtak. Még akkor is, ha az égiek igen erős természettel áldották meg, azaz rettentő türelmetlen és várni tud a legkevésbé. Emiatt nagyon nehéz teljesíteni a tengernyi kívánságát, ami egy napra jut és ami azonnal kell. És a napközben felmerülő megannyi kérdés, ami azonnal válaszra vár. Tanuljuk, hogy nem lehet, nem tudjuk. Érti, szeretné...de ilyen a természete. Alakul, majd tompul ez, ahogy érik és nől.
Élénk, eleven, mozgékony és nyitott kisfiú, akit minden érdekel és mindent de mindent félelmek nélkül ki szeretne próbálni. Kalandor lesz, vagy sportoló, ez a másik szenvedély, imádja a sportokat és még este hétkor is kilómétereket tud futni, összeesésig lefáradni.
Mindig vidám, vicces, aki imád hülyéskedni és rengeteget nevet. Társasági ember, bárki kerül köré, azonnal karon fogja, hívja, kérdezi szóval tartja. Utál egyedül csinálni bármit is, amikor teheti mindkettőnket lefoglalja. (és miből lesz a cserebogár, ugyanis vannak történeteim, amikor nem jutotttam be a vendégségbe, annyira félt, vagy amikor haza kellett menni a játszótérről, annyira megtorpant a sok gyereket látva.)
Edgárral ellentétben nem tud hosszan elmerülni egy játékban. De nagyon szereti a társasjátékokat, a memorit, a dominót, a kártyát. Egyre többet épít LEGO-ból is. Az iskola (prejunior osztály) nagyon jót tesz neki, mert a betűk és a számok teljesen új felfedezés számára. És a máltai magánsuli nem egy versenyistálló, ahol a szeptemberi iskolakezdést követően karácsonyra már olvas és számol a gyerek. Lassan haladnak, sok-sok játék kíséri végig egy egy betű tanulását. Egy év, mire lassan végigveszik az ABC-t, és ekkor még nem olvasnak. Nagyon szereti a számokat is, mindent és mindenhol megszámol, leírja 10-ig a számokat és sok betűt is le tud már írni. Társasozás közben, ha két dobókockával játszunk, szépen összeadja a számokat. Megszerette a rajzolást és színezést, aprólékosan színezget és figyel, hogy ne menjen ki a vonalból. Teljesen le tud benne mélyülni. Minden színes, szívárványszínű lesz a végén. Ami a legcsodálatosabb ebben számomra, hogy sokáig nagyon rosszul tartotta a ceruzát, mert a mutató és hüvelykujja közötti csípő mozdulat nem megy. Olyan ügyetlen volt sokáig a kupakokkal, a cipzárral és így a ceruza fogása, a rajz sem ment annyira. És most csak csodálom, hogy ebben is mennyit fejlődött, mert csodaszépen tartja a ceruzát.
Szeret mindent, ami félelmetes, erős, nagy. Karácsonyra sárkányvárat és top agent playmobilt kért. Amikor alszik az ágya tele van kardokkal és kis világító vackokkal, hogy megvédje magát (de csak egyszer álmodott rosszat életében, úgyhogy nincs mitől félnie).
Még szopja az ujját és van duduja, de már csak éjszaka használja, nincs szívünk elvenni tőle. Télapó óta letette a cumisüveget, bekerült abba a bizonyos dobozba emléknek.
Kétnyelvű, szép meglehetősen bő szókinccsel, folyékonyan beszél magyarul és franciául. Sőt az angolja is szépen fejlődik és még mindig emlékszik egy-két dologra oroszul!
Néha mondjuk Guillaume-al, hogy nem hallgat, nem fogad szót, de amikor látom, hogyan viselkednek más gyerekek elszégyellem magam, hiszen ha nem lennének mégis ilyen szófogadó és aranyos gyerekek Edgárral, akkor nem tudnék rendszeresen egyedül repülni két gyerekkel, vagy nem tudnánk gond nélkül ide-oda utazgatni (soha nincs hiszti idegen ágyban alvással pl.) vagy teljes nyugalomban étteremben enni.
Sokszor ránézek mostanában, végig a vékony nyurga testén az arcát csodálom és arra gondolok, hogy milyen szép nagy (Edgárhoz képest) fiú lett és mennyire hálásak vagyunk, hogy ilyen okos és egészséges!
Edgárral ellentétben nem tud hosszan elmerülni egy játékban. De nagyon szereti a társasjátékokat, a memorit, a dominót, a kártyát. Egyre többet épít LEGO-ból is. Az iskola (prejunior osztály) nagyon jót tesz neki, mert a betűk és a számok teljesen új felfedezés számára. És a máltai magánsuli nem egy versenyistálló, ahol a szeptemberi iskolakezdést követően karácsonyra már olvas és számol a gyerek. Lassan haladnak, sok-sok játék kíséri végig egy egy betű tanulását. Egy év, mire lassan végigveszik az ABC-t, és ekkor még nem olvasnak. Nagyon szereti a számokat is, mindent és mindenhol megszámol, leírja 10-ig a számokat és sok betűt is le tud már írni. Társasozás közben, ha két dobókockával játszunk, szépen összeadja a számokat. Megszerette a rajzolást és színezést, aprólékosan színezget és figyel, hogy ne menjen ki a vonalból. Teljesen le tud benne mélyülni. Minden színes, szívárványszínű lesz a végén. Ami a legcsodálatosabb ebben számomra, hogy sokáig nagyon rosszul tartotta a ceruzát, mert a mutató és hüvelykujja közötti csípő mozdulat nem megy. Olyan ügyetlen volt sokáig a kupakokkal, a cipzárral és így a ceruza fogása, a rajz sem ment annyira. És most csak csodálom, hogy ebben is mennyit fejlődött, mert csodaszépen tartja a ceruzát.
Szeret mindent, ami félelmetes, erős, nagy. Karácsonyra sárkányvárat és top agent playmobilt kért. Amikor alszik az ágya tele van kardokkal és kis világító vackokkal, hogy megvédje magát (de csak egyszer álmodott rosszat életében, úgyhogy nincs mitől félnie).
Még szopja az ujját és van duduja, de már csak éjszaka használja, nincs szívünk elvenni tőle. Télapó óta letette a cumisüveget, bekerült abba a bizonyos dobozba emléknek.
Kétnyelvű, szép meglehetősen bő szókinccsel, folyékonyan beszél magyarul és franciául. Sőt az angolja is szépen fejlődik és még mindig emlékszik egy-két dologra oroszul!
Néha mondjuk Guillaume-al, hogy nem hallgat, nem fogad szót, de amikor látom, hogyan viselkednek más gyerekek elszégyellem magam, hiszen ha nem lennének mégis ilyen szófogadó és aranyos gyerekek Edgárral, akkor nem tudnék rendszeresen egyedül repülni két gyerekkel, vagy nem tudnánk gond nélkül ide-oda utazgatni (soha nincs hiszti idegen ágyban alvással pl.) vagy teljes nyugalomban étteremben enni.
Sokszor ránézek mostanában, végig a vékony nyurga testén az arcát csodálom és arra gondolok, hogy milyen szép nagy (Edgárhoz képest) fiú lett és mennyire hálásak vagyunk, hogy ilyen okos és egészséges!
Isten éltessen még nagyon nagyon sokáig drága Léopoldunk!!!
