Edgárunk fél éves

Annyira nagyon gyorsan elrepült ez  az örömteli hat hónap. Egy nagyon mosolygós, nevetős, boldog, játékos és rendkívül kommunikatív babát kaptunk az égiektől másodiknak. Így tudnám őt röviden leírni.

Nagyon hasonlít Léopoldra, mindenki ezt mondja, hogy ők hárman Guillaume-al egyformák.

Állandóan játszik, mindig és mindenhol. Sok kedvence van, az újabb felfedézesek a labdák, de a legjobban mégis a zenélő kockákat szereti. Sokáig elvan játszva, néha, ha meglát könyörög, hogy vegyem fel, de a játék hamar eltereli újra a figyelmét. Gyors, mint a villám, ha valamit elveszünk tőle, olyan gyorsan kap után, hogy alig érkezünk visszaszedni a kezéből. Az asztalnál már alig tudjuk tartani a kezünkben, mert mindent lesöpör az asztalról.

Két hete, mióta Mallorcáról visszajöttünk csak hajnalban ébred egyszer. A hosszú hétvége alatt viszont kétszer is hét körül ébredt. Ez nem rossz kb. 10 óra egyben. Hét után, miután megkapta a  reggeli tejcsit, már nem tud visszaaludni. Este kilenc körül rakjuk le. Napközben kétszer alszik, változó hogy mennyit. Egy óránál többet ritkán. Sokszor fél óra után kippattan a szeme, van hogy vissza tudom altatni, de van hogy nem.

Kb. két hete az esti szopit is megtoldom egy kis tápszerrel és hajnalban is azt kap. Lassan áttérünk a cumisüvegre. És vasárnap megkapta az első kanál kruplipürét. Hát...nem ment úgy, mint Léopoldnak, de vacsira is megkínáltam, akkor már kifejezetten csúszott neki.  Léopold adta az első kanálka ennivalót, büszke volt magára.

Nagyon mozgékony. Jár, keze lába, nagyon kell tartani, mert kiugrik és lerugja magát bárhonnan. Forog hátról hasra, vissza még nem. Ülni még nem tud. 

Rettentően lesi Léopoldot. Le sem veszi a szemét róla. És mindig mosolyog közben. Ez annyira szép látvány. Léopold pedig szeretettel hülyéskedik neki, amikor Edgar mosolyra húzza száját, így szól: "Nézd anya, mosolyog!".
Nagyon kommunikatív Edgar, rögtön mosolyog, ha ránézünk. Ismerjük a könyörgést, amivel azt kéri, hogy felvegyük. Guillaume-al speciális módon kommunikál. Olyat mutat neki, amit senki másnak. Huncut, sokat nevet.
Még egy foga sem nőtt ki. Viszont a haja elkezdett a feje tetején nőlni.

Beteg még nem volt, a mallorcai láz nélküli pár napos megfázást leszámítva.

Olyan nagyon nagy ajándék nekünk, hogy itt van velünk, hogy négyen vagyunk!!

 

Anyák napja

Ez a negyedik anyák napjám. Először ünnepeltem két gyerekkel, először láttam először izgatottan készülődni Léopoldot. Edgar pedig csak csendes résztvevőként emelte az ünnep fényét.

Már szombaton teljesen izgatott volt Léopold, hogy ő vesz nekem ajándékot apával.Többször jött hozzám mesélni: "Anya, én elmegyek apával a boltba és veszek neked ajándékot. Titok, nem mondom meg." :-) Végül a boltban egy gyerekjátékot akart nekem venni, de meggyőztem egy sálról, amit én választottam ki. A sálak válogatása már nem annyira érdekelte.

Vasárnap pedig teljesen be volt sózva. Elvonultak Guillaume-al, hogy meglepetést készítsenek. Guillaume elmondása szerint nagyon koncentrált és izgult. Majd mikor elkészültek boldogan szaladt hozzám: "Anya gyere, készítettem neked meglepetést". Hiába mondtuk, hogy várjuk meg míg Edgar felébred, nem tudott várni. Csillogott a szeme, amikor átadta nekem a kis füzetet, amibe rajzolt és aláírt "L" és "E" betűt. Én pedig először voltam úgy igazán meghatódva anyák napja alkalmából.

Ismerkedés új ízekkel

Edgar életében lassan új fejezet kezdődik. Most született és máris véget ért egy korszak. Ismerkedünk a cumisüveggel, kapott már kenyérvéget és holnap talán belevágunk egy kisadag krumplipürébe is. Türelmetlen, kinézi a falatot a szánkból, percek alatt bevág egy babasütit. A szopizáshoz egyre kevesebb a türelme. A cumisüvegből fogyasztás még nem olyan technikás, a vége mindig játékba csap át, kivéve hajnalban, amikor félálomban fogyaszt. És még keressük a megfelelő üveget is. Az első nappali adag tejet cumisüvegből természetesen Guillaume karjaiban fogyaszthatta el. 

Emlékszem Léopold hat hónap szopi után úgy vette magához a cumisüveget, mintha azon nőtt volna fel. És az első kanál barackpüré is gond nélkül csúszott le, nyelte majd tátotta a száját, nem volt sok maszat vagy félrement adag. Ügyes volt nagyon. Meglátjuk Edgarnak hogyan tetszenek majd az újfajta ízek.

Arhangelszkoje

Elég vegyes az időjárás a hosszú hétvégénken. A legragyogóbb idő csütörtökön volt, amikor is délelőtt az Auchanban voltunk, délután pedig vendégeket vártunk. Nem baj egy gyors sétára még így is kidugtuk az orrunkat, nem tudtunk bennt maradni. Majdnem pólós idő volt hétágra sütött a nap, a fiúk természetesen fociztak.

Tegnap már kevésbé volt szép idő, de nem volt hideg, csak a nap nem akart előbújni. Péntekre Arhangelszkojéba terveztünk kirándulni. Ez a kisváros az MKAD-tól (Moszkva legkülső gyűrűje) kb. 15 km-re van, nem sokat kell autózni, ha nincs forgalom. És mivel ez a hétvége 5 napos a következő pedig 4 napos, az oroszok mind elutaztak a dácsákba, üres a város, nagyon jól lehet közlekedni autóval.Így kb fél óra volt kijutni Arhangelszkojéba.

Fellélegeztünk, annyira klassz napot töltöttünk kinnt távol a várostól. Talán ha valaki megkérdez bennünket, mi az ami itt nehéz, vagy hiányzik, az első között említjük meg azt, hogy nem tudunk itt kirándulni. Mindig a városban vagyunk. Olyan, mint kiugrani Szentendrére, vagy Visegrádra itt nem létezik. Az örökös dugó és Moszkva mérete miatt kijutni a városból lehetetlen, minimum másfél óra kell hozzá. Hosszú, a gyerekekkel már el sem indulunk. De úgy tűnik, amikor az oroszoknál szünet van, nekünk akkor kell maradnunk és kihasználnunk, hogy nincs dugó. 

Arhangelszkojéban van egy kastély, egy hatalmas kerttel, s maga az egész a Moszkva folyó partján található. A kastély egy múzeum, ahol a Juszupov család gyűjtötte műkincseket, azaz festményeket szobrokat lehet megtekinteni. Furcsa egy kicsit, de még nem zöldek a fák, kezdtek rügyezni, de ez még csak a kezdet. A kert nagyon szép lehet, amikor minden zöld, de mi így is nagyon jól éreztük magunkat, hogy még minden kopár.

Beszéltük egymás között, hogy mennyire jó érzés távol lenni ettől az állandóan lüktető, zajos és szmogos nagyvárostól. Az egész napot itt töltöttük, én már előző este elkészítettem a pikniknekvaló húsgombócot és krumplisalit, reggel pedig kisütöttem egy adag lekváros kiflit. Kinéztünk egy helyet, leterítettük a plédünket, megebédeltünk. Edgar is evett velünk a maga módján. Utána nagy focizás volt, míg Edgar játszott a pléden, én pedig haladtam a karácsonyi terítőmmel. Majd ismét felkerekedtünk, hogy tovább sétáljunk.Edgár beájult, Léopold buborékot fújt vagy rollerezett, vagy focizott. Egy hangulatos teraszon ismét leültünk inni. Itt Guillaume tudott szussaznni, míg én fociztam Léopolddal, Edgar pedig durmolt. Léopold hulla volt, egész nap meg sem állt. A hazaút végén aludt csak el. 

Teljesen feltöltött bennünket ez a nap. Még biztos, hogy ki fogunk erre a hangulatos helyre többször is látogatni.

Zajlik az élet

Május elseje van ma, az oroszoknál öt napos hosszú hétvége. Nagyon vártuk, ismét együtt öt napig. Megterveztük klasszul melyik nap mit csinálunk, mit főzünk, hova kirándulunk.

Reggel arról beszéltünk, hogy a fákon még nincs zöld levél, ez mennyire furcsa. Most pedig eszembe jutott, hogy május elsején nálunk faluhelyen a fiúk állították a májusfát. Izgalmas volt, én is kaptam általában, de nem volt könnyű kitalálni kitől. 

Bár még nem zöldellenek a fák, már minden növény rügyezik és délután ötre felszökik 15 fokig is a hőmérséklet, máramikor nem esik. A héten két délután sem tudtunk kimenni rollerezni, de amikor tudtunk, isteni volt a tavaszi napsütésben. És nagyon bevált a járgány, egyre ügyesebb vele Léopold. Nem utolsó szempont, hogy sokkal haladósabb így bárhova eljutni.

Ma is igyekszünk ki a parkba délután.. Délelőtt eltelt hamar a gyerekekkel. Büszkeségünk Léopold kalózjelmeze, amit kooperációban gyártottunk Guillaume-al.  És ma rajzolt először életében Léopold emberkét. Ez nagy szó, mert a rajzban nem nagyon jeleskedik, nem egy mókolós fajta, de ha van kedve akkor gyors le kell ülni mellé és kihasználni a lehetőséget. Egy két betűt már magától leír: T, L, E és egy kis segítséggel a G-ét.

Lelkiekben pedig arra készülünk, hogy nemsokár a legkisebbünk is fél éves. Fejben már gyártom a püréket, talán vasárnap már meg is kínáljuk egy kanállal.