Ízelítő a kórházi napokból

Hazaérkeztünk!

És végül ma haza is jöhettünk a kórházból. Léopold már nagyon hiányolt, barátainknál hagytuk, semmi probléma nem volt belőle, szó nélkül maradt, sőt nagyon örült, hogy apa megy anyáért és Edgárért és végre együtt leszünk. Neki is hosszú volt most ez a bizonytalan időszak, csak míg mi kibeszéltük magunkból az óhajunk, bánatunk, ő nem tud még beszélni róla.

A fogadtatás is nagyon kedves volt. Itthon kibontottuk Edgárt. Léopold átadta az ajándékát (egy kis plüssbárány és egy dudu) és kedvesen megpuszilgatta. Nagyon kedves volt, amikor én is kaptam tőle egy puszit a karomra, ahogy Edgár szopizott. Ő is megkapta az ajándékát, egy LEGO repülőt, amit gyorsan össze is szereltünk. Később láttam azért rajta, hogy volt egy két figyelemfelhívó akciója mindenféle olyan dologgal, amit nem szeretünk, ha csinál. De értettünk belőle.

Edgar

Megszületett November 6-án 12.52 kor Moszkvai idő szerint Edgar, az új család tágunk! Mindnégyen nagyon boldogok vagyunk!

Új idő kezdete, 41. hét

Nehéz, várakozással teli napok vannak mögöttünk. Tegnap már volt mélypont is, olyan mindenből elég érzés. Egy nagy sírás segített. De ma délelőtt az a telefonhívás mindent megváltoztatott és olyan bizonytalansággal teli izgatott öröm uralkodott el rajtunk. Léopold is felszabadult és megkönnyebbült a nyomás alól. Már tegnap sem volt láza, betegségnek hűlt helye. Ma felkészítettük rá, hogy holnaptól nagytesó lesz. Boldog és sugárzik. Mi pedig magunkban ízlelgettük, néha cinkosan összemosolyogtunk, játszottunk a gondolattal egész nap, hogy holnaptól két gyermek szülei leszünk! És végül tudtam, hogy minden jól fog alakulni, mert bár a papy elutazott hajnalban, de a mamie jegyét meghosszabbítottuk, így mégis van aki vigyáz Léopoldra és mi holnap reggel nyugalomban jelentkezünk kettesben a 20-as bejáratnál felvételre.

A finisben vagyunk, ha még nincs is vége mindennek, vagyis tulajdonképpen itt kezdődik egy új korszak családunk történetében. Ez az utolsó rólunk készült kép a mamie-val kiegészítve, aki már lassan három hete áll helyt itt Moszkvában, türelmesen segítkezik a mindennapokban.

Itt tartunk

Várakozunk továbbra is, erröl szólnak mindannyiunk mindennapjai. Közben a kíváncsi papi is megérkezett, hogy megláthassa második unokáját, aki bizony még várat magára. A forgatókönyvet, ami olyan világos volt mindenkinek - mármint, hogy a mamie jön és itt lesz Léopolddal, míg a kistesó megérkezik - elkezdtük átírni. A mamiék ugyanis pár nap múlva hazautaznak. Meg kell szervezni, ki vigyàz Léopoldra, ha napközben kell menni és ki, ha éjszaka. De ez is csak azt bizonyítja, hogy az élet útjai kifürkészhetetlenek, hogy sokmindent nem tudunk elöre kiszámítani, föleg nem a természet dolgait. De bízunk benne hogy, ha még nem is tudjuk pontosan hogyan, de a lehetö legjobban fog lezajlani ez az esemény életünkben.

Léopold is nagyon izgatott már, nagyon aranyosan nyilatkozik, hol úgy, hogy " a kistesó boldog lesz velünk", hol úgy, hogy "a kistesó soká érkezik" ! Sajnos le is betegedett, tegnap 40 fokos láza volt,  takarítottunk kanapét és padlót. Valami vírust nyelt be, de talán holnapra már jobban is lesz. A lényeg most az, hogy ne egy beteg gyereket kelljen bárkire is rábízni a szülés idejére.

Az idö rettentö csúnya, esik és szürke. Ma is csak szuvenyírvásárlás erejéig tudtunk kimozdulni.