Hideg van

A napokban megint hidegebb lett, s már nem a különleges időjárási viszonyok közé tartozik, ha esik a hó, mínusz 6-7-8 fok van. Jól be vagyunk öltözve, főleg a sétákhoz, az egy órás kinntlétet már rendesen megérzi ebben a hidegben az ember. Léopold ahogy írtam már küzd a kesztyűvel. Az egyezség úgy néz ki működik: beül a kocsiba és leveszem a kesztyűt. De ő is rájött valamire, mert ki se húzza a bundazsákból a kezeit, ott melengeti alatta, nem esik jól neki a fagyos hüvelykujj!
Ma délelőtt hosszabb sétára indultunk a Guillaume irodája melletti parkba, ahol is a tó már kezd befagyni, nemsokára korizni lehet rajta. Már nagyon várom mit szól hozzá Léopold, ha lát korcsolyázni! Felfedeztük a jeget, hogy csúszik, galambokat kergettünk, összeismerkedtünk egy kislánnyal, akinek pont Léopold volt az esete, mert folyamatosan rajta "lógott", de Léopold még nem annyira értékelte közeledését, inkább lökdöste el magától, meg kiabált, csak a vezényszóra volt hajlandó megsimogatni.
Délután pedig nekiláttunk az adventi naptár közös elkészítéséhez mamival! Léopold is időnként bekapcsolódott, vagy ha nem akkor a papi foglalta le.
Holnap folytatjuk a bölcsit, mivel még bőven a beszoktatás alatt áll Léopold nem akartam megszakítani a folyamatot! A múlt héten már alább hagyott lelkesedése, pláne hogy már 3 órára egyedül is hagytam ott, s talán kezdi realizálni, hogy nem egy alkalommal mentünk oda, hanem ebből rendszer lesz és nélkülem kell helytállnia! Mert bizony helyt kell, szabályok vannak, nincs ott mama, helyette van Tatjana néni, aki bizony rászól, ha valamit nem úgy csinál ahogy kell! Még mindig hiszek benne, hogy ez így jó lesz, az otthon az otthon, de szokni kell, hogy ennél szigorúbb helyek is léteznek, alkalmazkodni kell, megtanulni együtt játszani.

Megérkeztek mamiék

Múlt héten volt bölcsi folytatás, francia baba-mama találkozó (ami a résztvevők alacsonyabb száma miatt sokkal békésebben telik) és várakozás, hiszen mami és papi pénteken este érkeztek meg Moszkvába, immáron harmadik látogatásukra. Léopold már aludt, így csak tegnap reggel került sor az első találkozásra. Léopold hihetetlenül boldog, s nincs nekünk ennél nagyobb öröm, mint ezt látni. Mami és Pipa (Papi helyett), így szólítja őket, fogja a kezüket, boldogan játszik velük. Megkapta a sok karácsonyi ajándékot is előzetesen, hiszen az idei karácsonyt végig Magyarországon fogjuk tölteni. Kapott parkolót, könyveket, és sok kis apró, de nagyon klassz és igazán használható szép játékot. Olyan boldogan, várakozással tépte le a csomagolót és szorongatta boldogan a játékait. Nagyon aranyos volt.
A szombatunk szürke volt, egész nap hol havas eső, hol hó esett, ami el is olvadt. Ma reggel már sokkal hidegebb volt és az ehhez tartozó verőfényes napsütésnek örvendhettünk, így a Moszkva folyó melletti szoborparkban sétáltunk szieszta után. Léopold a kesztyűjével küzdött, mert csak nem akarta megérteni, hogy le fog fagyni a keze kesztyű nélkül. Majd hosszabb elégedetlenkedést követően egyezséget kötöttünk: beül a babakocsiba és én leveszem a kesztyűt. Így is volt, pár perc ujjszopi után (tudtam, hogy erre megy ki a játék) bedugta kezeit a bundazsákba.

Éttermi ajánló

Szombat estére abszolút tervbe volt véve, hogy mi kettesben kiruccanunk egy kulináris látogatásra. Azt nem is kell mondanom, hogy itt Moszkvában a kínálat akkora, hogy választani csak emiatt nehéz. Az emberek járnak, költenek - nem keveset- étteremben is úgy, mint máshol, ruhára, fodrászra kozmetikusra, kiegészítőkre (kizárólag a legmárkásabbra), szórakozásra, mert a külső az ami számít ettől vagy valaki. Ezért is olyan élénk ez a piac és fejlődik olyan dinamikusan. Napról napra nyílnak az új éttermek, több nagyobb étteremcsoport bővíti a repertoárt, amik közül egyelőre kettőt ismerünk: Novikov Group és Ginzaproject. A Novikov Group 1992 óta működik, azóta legalább 50 éttermet, szórakozóhelyet nyitottak, amik közül mind felsőbb kategóriába sorolható. A két csoport közül a Ginzaprojekt a fiatalabb. 2003 óta több, mint 106 szórakozóhelyet, éttermet nyitottak meg a legkülönfélébb árkategóriában.
Jelen alkalommal a Ginzaprojekthez tartozó The Cад étteremet választottuk teljesen véletlenül, az utolsó pillanatban, amikor már majdnem lefoglaltunk egy asztalt a Radisson Royal Hotel 29 emeletén lévő Buono étteremben, ahova a Moszkvára nyíló különleges kilátás miatt mentünk volna. Itt azonban nem tudtak már ablak melletti asztalt kínálni, így letettünk róla. S már majdnem visszakanyarodtunk ehhez az eredeti ötlethez, amikor Guillaume megszólalt teljesen meggyőzve, hogy talált valami nagyon jót. Így kötöttünk ki ma este a Cад-ban, amelynek belső enteriőrje úgy lett kialakítva, hogy madaraktól csicsergő zöld kertben érezze magát az ember. És valóban, rengeteg zöld növény, legyen trópusi, vagy pozsgáslevelű, vagy pálma, amely körülvesz a vacsora során. Az étterem elegáns, de mégis nagyon hangulatos, nem érzi feszélyezve magát az ember. Szóval a belsőre is tízest adnék és az ennivalóra is! Guillaume és én is mindegyik falat után megnyaltuk a szánkat, mégha egy kicsit későn is érkezett a főétel. A házi limonádé, amit Guillaume ivott (és ami egyébként itt Moszkvában nagyon divatos és istenien készítik, gyömbérrel, gránátalmával, vagy egyszerűen eperrel, citrommal) fenséges volt az én pina coladamból (egyelőre nem vagyok meggyőzve, hogy ennél fionomabb koktél létezik, így mindenhol ezt rendelem) pedig nem sajnálták az alkoholt, nem sziruposan ragadós édes lötty, hanem olyan igazán jól sikerült, mindenből elégséges van benne innivaló született! Desszertnek ugyanazt választottunk csokikülönlegesség sáfránnyal, soha nem ízlelt tökéletes párosítás volt. Talán a zene egy kicsit túl hangos volt, de mi így is jót beszélgettünk, aki meg táncolni indult utána, annak legalább bugi állt a lábába! Jól lakottan, de nem dugig telten, egy nagyon jó éttermi élménnyel a hátunk mögött sétáltunk bele a Moszkvai éjszakába....hogy otthonunk felé vegyük az irányt! Teljes szívvel tudom ajánlani!!

Négy lány vendégségben

Ma délelőtt négy lány érkezett hozzánk vendégségbe.Léopold egy kis elégedetlenkedést követően hamar feloldódott. Boldogan szaladgált föl és le, tanulgatta a lányok nevét. Különösen Adélaiddel barátkozott össze nagyon, akit már jobban ismert. Láthatóan élvezte a helyzetet és még beszélgetni is tudtam az anyukákkal.
Amikor a vebdégek elmentek, hozzá fordultam és megköszöntem, hogy ilyen jól viselkedett, hogy szépen játszott a lányokkal és nem is sírt. A szemembe nézve hallgatta, majd átölelte mosolyogva a nyakamat! Szerintem pontosan tudta, miről beszéltem!

3. nap Péterváron

Az eddigieknél sokkal hidegebb napra ébredtünk. Kilépve a hotel ajtaján mindketten láttuk, aznap nem lesz sok séta, de legalábbis nem annyi, mint az előző napokban. Gyorsan a Vérző megváltó templomához mentünk, aminek a közvetlen közelében is laktunk. A templomot nemrégiben teljesen felújították, különlegessége, hogy belsejét mozaikokból rakták ki, megannyi bibliai jelenetet , amely teljesen befedi belső falait. Nevét onnan kapta, hogy II. Sándor orosz cár meggyilkolásának emlékére emelték.
Ezt követően a Kazán székesegyházhoz mentünk, bőszen keresve a benti programokat. Még ebéd előtt jártuk be, sokkal rövidebben, nehezebben, mint az Ermitázst, az Orosz Állami Múzeumot, ami az orosz művészek leggazdagabb tárháza. Léopold ezt a programot már közel sem preferálta olyan jókedvűen, de az időjárásra tekintettel kénytelenek voltunk ilyen programot szervezni. Egy pihentető ebédet követően igyekeztünk is vissza a hotelbe, hogy taxinkra várjunk. Dugó nélkül hamar a repülőtéren voltunk, gond nélkül érkeztünk repülővel (1,5 óra) Moszkvába.
Szerencsések voltunk több szempontból, nagyon sokat láttunk ahhoz képest, hogy Léopolddal voltunk és csak három napot. Sok minden ki is maradt, de biztos, hogy még visszatérünk tavasszal, vagy nyáron, amikor terveink szerint Szentpétervár gyünyörű környékét, mint például Péterhofot is megmézzük!