Autók és autók

Hétvégén autós programjaink voltak. Tegnap szieszta után útnak indultunk, hogy mégis kimozdunkjunk (egyszerűen csak az jár az agyunkban, hogy hamarosan téééél!). Először megvettük a régóta vágyott gofri és szendvicskészítő masinánkat, majd a VDNK parkba mentünk, ahol a Citroen Créative Tour keretében kiállított autókat néztük meg. Sajnos volt olyan aki elaludt a kiállított autóban, azaz 20 percet töltött benne, az összes lehető gombot kipróbálva, mire Guillaume megunta és közös megegyezéssel odébbálltunk.
Az összes moszkvai park hétvégén majálissá alakul. Minden van, ami szórakoztatja a népet. Gyerekeknek céllövölde, sergők, lufik, kismozdony, zene, lovaglás, szóval bármi különös program nélkül gyerekkel oda kisétálni egyszerűen élmény. Ráadásul arra is rájöttünk Guillaume-al, ha nincs pénzünk Léopoldnak ajándékot venni, akkor is csak elég kisétálni egy parkba. Ugyanis nem ez az első alkalom, hogy Léopold ajándékot kap csak úgy a járókelőktől. Mi meg mosolygunk, ő pedig boldog és büszkén, igazi kincsként őrizve sétál mellettünk, el nem engedve az új szerzeményét. Tegnap egy plüssvirággal tértünk haza (ma pedig egy ingyen matrjoskával Izmailovo piacáról)...
Ma igazi napfényes reggelre ébredtünk, így ma sem volt kérdéses, hogy útra keljünk. Van egy autómúzeum, ahol régi szovjet autók vannak kiállítva. Guillaume már régóta kíváncsi volt rá, én pedig jókat nosztalgiázok ilyenkor.
Az oda vezető úton az igazi orosz valóságot is megtekintettük, vagyis a végeláthatatlan emeletes (10-20-30 emeletesek) házak sorát, ahol a moszkvaiak többsége lakik. Megdöbbentő látvány elsőre egy egy ilyen lakótelep (hogy vége nincs a házak sorának), főleg hogy némely ház állapota hagy maga után kivetnivalót. De mégis a házak között vannak klassz játszóterek, láttunk rendezett parkokat és üzletközpontokat. Viszont elég távol vannak a belvárostól, azaz a munkahelyek többségétől, ami azt is jelenti, hogy a folyamatos dugókat belekalkulálva minimum egy óra bejutni. És Guillaume legtöbb munkatársa ezt teszi...
A múzeum nagyon érdekes volt, volt ott minden az autókon kívül is. Azaz régi alkatrészek, rádiók, lábbal hajtható játékkisautó, biciklik, motorkerékpárok, régi Volga, ZIL, GAZ. Az autók nagyon rossz állapotban voltak inkább neveztük volna autólerakatnak, mint múzeumnak. Az udvaron (ahol tilos volt sétálni) még több autó volt, jobb-rosszabb állapotban. Mi végig arról beszéltünk, hogy végül milyen szépek ezek a régi autók és mennyire nem tekintik őket értéknek. Rossz állapotban porosodnak egy garázsszerű helyen, ahelyett, hogy szépen rendbetennék őket és egy szuper múzeumot hoznának létre, még sokkal több infóval az autókról.
Hazafele jövet pedig - bár pénz nélkül -, de benéztünk Izmailovo piacára. Rengeteg turista volt és ennek megfelelően rengeteg áru. Vissza is térünk jövő héten, hogy ne a mínuszokban sétáljunk és válogassunk az áruk között. Még mindig akad bőven beszereznivaló azelőtt, hogy végleg elhagynánk az országot. Amikor egykor beszáltunk az autóba 19 fokot mutatott az autó hőmérője: Igazi szép napfényes őszi idő van!!

Hova tűntünk?

Kinnt élünk a játszótéren, amikor csak lehetőségünk van rá. Tavaly ilyenkor is már hideg volt. Tudtam is, ha visszajövünk Magyarországról, pár meleg nap után beköszönt a hideg. Így volt most is, kb. egy hétig még nyári meleg volt, de utána jött is a hideg. A héten körülbelül 15-20 fok körül volt, néha kevesebb. Volt olyan nap is, amikor ki sem tudtuk dugni az orrunkat, mert egész nap esett az eső, de többnyire ha nem esett, mi útnak indultunk. S amikor csak süt a nap, megyünk sétálni, néha babakocsi nélkül, arra amerre a lábunk visz, vagy csak az icipici játszótérre, ahova csak kulccsal lehet bejutni.
A svájci nagykövetség melett van egy játszótér ahol már ismerjük az anyukákat, a gyerekeket és a bébiszittereket is. Ide szeretek mostanában járni, közel van Guillaume irodája is, oda is be tudunk kukkantani, valamint bolt is útbaesik.
Léopold nagyon sokat fejlődött tavasz óta. Emlékszem még hova nem tudott felmászni és mi mindent szeret csinálni most. Imádja a mókuskereket, a hinta még mindig nem a kedvence. De azért is szeretem ezt a helyet, mert a gyerekek kicsit egymással is játszanak, valamint Léopold is tanulja kicsit kölcsönadni a játékait és kölcsonvenni is, mert erre is sokszor kerül sor. Valamelyik nap a héten egy órán keresztül tologatott egy babakocsit a játszótéren. Nem is csináltunk mást, csak róttuk a köröket addig, míg a kis babakocsi tulajdonosa haza nem indult. Ekkor volt egy kis elégedetlenkedés, de hamar belenyugodtunk a helyzetbe. Én pedig fejben szorgalmasan jegyezetelem mi mindent kell is hoznia a Jézuskának. Mindig viszünk magunkkal labdát, sokat focizunk együtt, de ha más gyerekkel kell játszani azt még nem nagyon értjük. Játszunk oroszlánosat, amikor Léopold hátrakiált, hogy "Huááá", jelezve, hogy én legyek az oroszlán, ő pedig szalad előttem.
Sokszor találkozok az ismerős francia anyukákkal, ami pedig nekem ad lehetőséget egy kis beszélgetésre, amit Léopold még mindig nem vesz jónéven: "Mama blablabla..." összegzi a játszótéri kirándulás után.
És a játszótéren lerótt több km után lehet még valakinek gondja az esti elalvással? Nekünk nincs....

TV

Ezt a kis fotelt Guillaume-tól örökölte. Hurcolja mindenfele a lakásban amióta csak bele tud kucorodni. A mesét is innen szereti nézni, vasárnap este a nagy sétától kifáradva hagytuk is egy kicsit a TV előtt mepihenni:

Elektronikus kütyük

Il adore toutes les appareils électroniques. Sur les photos, il joue avec une applications de xilophon, qui été téléchargé par Guillaume ce WE. Il joue des musiques, il danse et après il fait bravo.

Imádja az összeset, bár mostanra eljutottunk odáig, hogy a laptopom békénhagyja, ha épp azon mókolok. Kezdődött az Iphone-al, már másfél éves kora előtt tudta kezelni, az ujjával szakszerően a képernyőt érintve. Megtalálta a szoftvert, amit Guillaume neki letöltött. Zseniális, szép, élethű képek állatokról és élethű hang hozzá. Mégsem szeretem, az én telefonomhoz nem is nyúlhat, tudja is, ha mondom: nem, akkor békénhagy. Nem úgy Guillaume-al, akinek muszály használnia előtte is a sajátját. Őt nem hagyja békén, addig nyúzza, míg a jószívű apa kötélnek nem áll.
Azután megvettük az Ipad-ot Kaliforniában. Azóta ez a mániája, főleg, hogy nagyobban láthatja az állatokat. Azóta még több szoftver került rá: interaktív mesék stb. Ezt is profin kezeli. Lehalássza az asztalról, komótosan (hozzá huncutul mosolyogva) leül, bekapcsolja, megkeresi a mappát a Leopold név alatt és itt váltogatja a meséket, állathangokat. De a minap azt is láttam, hogy innen kilép és a játékok mappában beugrik a játékokhoz is. Csak néztem, nem is tudtam, hogy azokat is megtalálja!
A hétvégén Guillaume hangszereket töltött le, zongorát és xilofont. Volt nagy sikere, a képen pont xilofonozik. Előad, táncol és megtapsolja magát.
Nem tudunk mit tenni, ő ebbe született bele, Guillaume eredetileg telekommunikációs mérnök és ő is imádja a minden effélét. És mint tudjuk, attól lehet a leghatékonyabban eltiltani, ami nincs is. Egyelőre nagy veszély nem fenyegeti, mert én elő sem veszem egész nap.
Azonban el kell áruljam, hogy valamelyik nap sürgős telefonokat kellett lebonyolítanom, mikor Léopold ébren volt. Hát mennyire kapóra jött a sok szoftver. Bizony a segítségére szorultam. Csendben elvolt vele, míg én 10 perc alatt mindent sikeresen elintéztem.

Vasárnapi séták

Nous essayons de profiter des dernières belles WE chaudes. Il y a une semaine nous étions au Zoo, ce WE au Park Tsaritsino. Il commence d'avoir plus frais à Moscou autour 15-18 degres.

Próbáljuk kihasználni az utolsó melegebb hétvégéket. Bennem él a tavalyi emlék, hogy bizony ilyenkor vettünk Léopoldnak sapkát és sálat, amit el is kezdtünk használni nyomban, ugyanis még csak a nyári ruháink voltak velünk a dobozaink még nem érkeztek meg. Ma is úgy 15 fok körül van, kell a sapka és egy vékonyabb kabát is. Egy hónap múlva már hó is lehet. Na de ne rohanjunk annyira előre.
Múlt vasárnap és tegnap is még szép idő volt, így vesszük sorra a lemaradásainkat. Egy hete az állatkertbe látogattunk hármasban. Az állatkert elég gazdag, sokféle állattal. Ami nem túl jó, hogy a város szívében van: el sem tudom képzelni mit érezhetnek szegény zsiráfok és elefántok, hogy a szavanna helyett lakóházak képe fogadja őket. Léopold nagyon élvezte a sokféle állatot, főleg a farkas és az elefánt tetszett neki nagyon. Az állatkert területe elég kicsi, s a tömeg is nagy volt, így mi egy idő után meguntuk a folyton lökdösődő udvariatlan tömeget és hazakocsikáztunk. Léopold számára egyelőre az is nagy élmény volt, hogy látta élőben és nem csak a könyvek lapjairól a számára ismert állatokat.
Tegnap délután a Tsaritsino Parkba mentünk. Én már voltam itt Guillaume nélkül az első Moscou Accueille-el tett látogatásaim egyike alkalmával. Ez egy hatalmas park, amit Nagy Katalin cárnő vásárolt meg. Neogótikus épületek, egy plaota és több kisebb pavilon található a területén. Egy hatalmas tó, szökőkút és virágos, fás sétányok. Nagyon kellemes kirándulóhely tiszta és rendezett, még játszótér és kalandpark is van benne, Leopold nagyokat kacagott, szaladgált, labdázott a parkban. Mi pedig szívtuk magunkba a friss levegőt és élveztük az egyik utolsó kabát nélküli sétánk egyikét.