De hétfőn úgy döntöttünk, hogy elindulunk. Időben ettünk délben a hagyományos húsvéti magyar ételből: sonka , kolbász, főtt tojás és fonott kalács. A sonkám nem lett tökéletes, sótlan lett nagyon, talán túlságosan kiáztattam, vagy nem volt elég sós. Nem volt nagy darab, ugyanis csak én és Edgár esszük nagy étvággyal, ő imádja. Mára el is fogyott.
A citromos legyezőkalácsot (ahh, mennyei volt) gyors felnyaláboltam pár üveg vízzel, tányérral és kiskanállal és már indultunk is. A Tour de Madeloc a déli partok felett helyezkedik el a Cote Vermeille-en. Ez a partszakasz egyenesen Spanyolország felé visz, itt már hangulatos kikötők és kavicsos, sziklás öblök találhatóak. Közvetlenül a part mellett pedig hegyek magasodnak, az Albere láncai kezdődnek itt. Egy messziről is látható csúcsot a Pic Neulos-t tavaly megmásztuk, az a túra nagyon tetszett a gyerekeknek. Kinéztem, hogy honnan kell indulnunk, hogy a legkönnyebb úton érjünk fel a toronyhoz: nem sikerült megtalálni. Másfél óráig mentünk ...hát....elég meredek úton felfele. Ugye nem kell mondanom, hogy nehéz volt motiválni a gyerekeket? Szóval a húsz perces útból, így másfél órás lett. Lefele már szökdécselve könnyedén jöttünk. A gyerekek is élvezték a lefele utat. Léopolddal ilyenkor jót tudok beszélgetni, kitárgyaltunk sok témát, amire a lótás-futásban nincs időnk. De kell még ezt a túrázást gyakorolnunk, mert a vizet pl. lent hagytuk az autónál. Én pedig egy kis balerina, vékonytalpú cipőben indultam neki, mert gondoltam azt a húsz perces laza sétát bármiben megteszem. Léopold a toronynál megállapította, hogy itt fent semmivel nem különlegesebb a kilátás, mint ahonnan indultunk.
Az autóhoz visszaérve már mindenkinél minden a helyére került. Megterítettünk a fűben, jó nagyot ittunk a hűs vízből és meguzsonnáztunk a sütiből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése