Magyarországon most nagyon tombol a vírus. Olyan helyzetek lehetnek, mint egy éve itt. Csak valljuk be, itt alapból jobban áll az egészségügy, mint odahaza. Pedig tavasszal utazni szerettem volna, megbeszéltük, hogy most első alkalommal meglátogatom apukám egyedül, gyerekek nélkül. De mégsem vállalom. A héten kapott rossz hírek alapján pedig végképp nem vállalom be a hazautat és végképp nem kockáztatok egy magyar kórházi ellátást😬
Kedden reggel kaptam a szomorú hírt, hogy egy gimis osztálytársam, egyben volt egyetemi évfolyamtársam kedden reggel elhunyt kovidban. Én már régóta nem tartottam vele a kapcsolatot, de mégis ő az első fiatal, akit jobban ismertem és kovidban halt meg. Az első az egész járvány óta, hiszen bár betegek itt is voltak körülöttem Franciaországban, de senki közelebbi ismerős, barát vagy családtag nem halt bele a betegségbe.
Örülök, hogy apukám be van oltva és várom, hogy mi is belegyünk, nagyon meg szeretnénk látogatni ebben az évben is😔

2 megjegyzés:
Kedves Tamara, hiányoznak a bejegyzéseid, remélem, minden rendben!...
Köszönjük, jól vagyunk. Nekem a szünetek mindig nehezek, elhavazódom a sok tennivalótól. Beborít a munka, mindenféle. Késő este ülök le dolgozni, napközben, ha nem program van, akkor főzök, bevásárolok, takarítok. A blog háttérbe szorul ilyenkor. Jövő héten egy picit fellélegzem. Pedig ahogy a gyerekek nőnek, minden egyre könnyebb.
Megjegyzés küldése