Az első hét vége felé azt mondhatjuk, hogy egészen jól abszolváljuk a helyzetet. Nem unatkozunk, hiszen ez nem szünet, amikor csak programozni kell egész nap. Az élet folytatódik, csak másképp. Én hiszem, hogy ha betartjuk, kibírjuk ezt a pár hónapot (mire végighúzódik egész Európán szerintem több hónap is lehet), akkor túl leszünk ezen a nehéz időszakon. Ez az év biztos erről fog szólni. Mert a gazdaságnak, mindenkinek utána talpra kell állnia belőle. Sokat tanít is nekünk ez a helyzet. Mindenesetre együtt van az egész család, békében, de nem nyugalomban. A gyomrom összeszorul, ha a betegekre gondolok és az olaszországi helyzetre, na meg féltem az otthoniakat is, akiket most nagyon távolinak érzek. De az is sajnálatos tény, hogy sok családban már a folyamatos együttlét is problémát okoz....
Volt gyönyörű napsütéses időnk, sokat voltunk a kertben, a gyerekek amikor csak tehették mentek ugrálni, én kertészkedtem, a déli kávét a teraszon ittuk és délután a verandán tanultunk, micsoda ajándék volt most ez a szép idő. Ma, szombaton egy kicsit hidegebb van. Talán nem is rossz, mert így kevesebb embernek van kedve kijárni. Mi kitartunk, csak futni és vásárolni megyünk ki. És amit lehet interneten rendelünk.
Délelőtt kilenckor kezdünk tanulni. Léopold kötelességtudó, egy picit kell csak neki segíteni és leellenőrizni a munkáját. Elláttak rendesen bennünket tanulnivalóval. Haladni kell. Tízkor szünetet tartunk, 20 perc enni, inni, futni egyet. Utána délig újból tanulás. És ekkor már főzni, de legalább előkészülni is próbálok. Déltől kettőig ebédszünet, kávézás és Daphné ágyba rakása. Délután Léopold 15-ig tanul, Edgárral általában elhúzódik 16-ig. Innentől mindenki szabad. Minden nap sütök valamit uzsonnára. Guillaume a stúdióban dolgozik, néha bekukkant hozzánk. Nagyjából ezt a hétköznapi programot próbáljuk tartani. És értékeljük, hogy hétvége van, mert a tanulás mellett kell takarítani, vasalni, mosni, pakolni Daphnéval foglalkozni.
A pénteki aperón mindenki elmondhatta minek örült a héten. Edgár megállapította, hogy sokkal jobb itthon tanulni. Guilluame örült, hogy nem kell folyamatosan a gyerekekkel veszekedni, tényleg nagyon felelősségteljesen viselkednek. Én is örülök, hogy haladunk az anyaggal, hogy nem áll az égnek az összes hajszálam. EDDIG.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése