Két nagy feladatot szemeltem ki mqgqmnak, ha úgy alakul, hogy kicsit több időm lesz a nyáron, vagy esetleg gyerekek nélkül maradok: lefestem a kerti házikót és az emeleti fürdőszoba tetőtéri ablakának beugróját, ami mindig bepenészedik, ugyanis nehezen nyílik az ablak és így sokszor nem szellőztetünk ki eléggé.
A kerti házikó örökség volt, itt állt a kertben az előző lakók gyerekeinek a nevével a falán. Ezt már a kezdetek kezdetén nem túl sikeresen lefestettem. A fiúk nem nagyon rajongtak a házikóért, tele volt pókhálóval, amit néha leszedtünk, de még így sem lett nagy kedvük hozzá. Többször gondoltam rá, hogy eladjuk, hátha valaki elviszi. De mozdítani sem lehet, talán le is van betonozva, nagyon nehéz. Így a házikó maradt.
És jött Daphné, aki hatalmas örömmel fedezte fel. Imádja az ajtót nyitogatni. A folymat így néz ki: ajtó kinyit, mindent bedobál a házba, bemegy, kidobál mindent, majd kijön. kukucskál az ablakokon, felül a kispadra. Ezt az örömet és lelkesedést látva jött az ötlet, hogy felújítom. A héten bevallom, míg a fiúk táboroztak, Daphnét három nap is bölcsibe adtam. Két hosszú délelőttün keresztül csak festettem. Mostanában festésbe nem fogok, elég volt egy darabig. Egyik délelőtt kívül, majd másik délelőtt belül festettem ki. Nagyon szép lett és tiszta, már csak a műfű hiányzik a padlóra és tisztes kis lakot, játszóházat varázsoltam belőle. De, ahogy írtam, a közeljövőben nem festek!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése