Még az indulásunk is zűrzavaros volt, vagyis inkább nehézkes, veszekedős, kiabálós. Igen, ilyen is van. A gyerekek, hogy mitől, de már ébredéstől marták egymást. Nem segítettek, hússzor kellett kérni, hogy valamit berakjanak. De persze én tudom, hogy nagyon fáradt voltam a hét vagyis a pénteki 3 órás bölcsis takarítás után. Sokszor van az úgy, hogy nem is a gyereknek van baja, hanem nekünk, igazából.
Ja és egyébként Daphné aki nagyon jól bírja az autózást, egész, de egész úton nyivákolt, kiabált, visított és végig nem sikerült elaludnia.
Megérkeztünk, itt nincs különösebb tennivaló. Délután fürdés volt, teniszeztem Léopolddal, kinnt sütkéreztünk egész délután a teraszon. Guillaume-al eljutottunk a Decathlonba és 3 év után befektettem egy új futócipőre. Ahogy csodálom ezt az új cipőt jövök rá, hogy a régi nagyon ramaty állapotban volt. Szakértők szerint, ha rendszeresen futunk évente cserélni kell(ene).
És, hogy mi történt a fiúkkal, de estére arra a bölcs megállapításra jutottak, hogy: "Anya, olyan jó, hogy van egy bátyám, öcsém", mondta egyik, majd a másik. Léopold: "Azt hiszem nagyon unalmas lenne Edgár nélkül" . Edgár: "És olyan jó, hogy van egy kishúgunk is."
Szóval Nantes-ban megnyugodtunk és megpihentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése