Edgár első osztályt kezdte. Mivel sokkal kevesebb lelkesedéssel járt az oviba is, tudtam, hogy a házikkal sem lesz olyan lelkes. De nagyon szépen indította az évet és nagyon kedves tanítónénit fogott ki, aki sajnos helyettes tanárnéni volt. Volt. Mivel már itt is hagyta őket, annak ellenére, hogy az első értekezleten biztosított bennünket arról, hogy addig marad, míg a másik vissza nem jön.
Szóval ez a tanárnéni nagyon jó ritmusban és rendszerben tanította őket. Kevéske házi volt, de mindig valami és ugyanannyi, kezdett nagyon szépen belejönni, mire el is ment. Van egy új, akivel rögtön találkozót is kértem, hogy beszéljünk Edgárról, nehogy ő is elmenjen. Két éve ugyanígy jártam Léopolddal, három tanárnénije volt első osztályban és pont mindig amikor találkozót kértem, már ment is el, így senkivel sem tudtam beszélni arról, hogy is veszi az akadályokat. Nagyon bosszantó ez a helyzet, a szülők tehetetlenek, az igazgató semmit sem tesz. Sok szülő fel van háborodva, január elején értekezletet hírdettek, mert sok az erőszakoskodás, rendetlenség és a csúnya beszéd, amit mind a gyerekek visznek haza. Pedig ez egy magániskola és azt mondják az állami még rosszabb. Rémálom.
Sajnálom, hogy ez jutott nekik. Ráadásul tudom, hogy Magyarországon egy tanítónéni 4 évig van ugyanazzal az osztállyal, jól ismeri őket és nem csak megtanítja szépen írni és olvasni őket, hanem még egy jó kis osztályközösséget is próbál faragni belőlük. Itt ez álom. Most örülök, ha jól megtanul Edgár olvasni és valahogy írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése