2018. május 1., kedd

Gipsz nélkül

Tegnap reggel végül lekerült a gipsz. Boldog volt nagyon, megkönnyebbült, nagyon várta. 
Újra és újra le kell írnom, hogy elképesztő az a szervezettség, amit tapasztalok a kórházban. Már már hihetetlen, hogy ilyen létezik. Számomra, aki megtapasztalta a magyar egészségügyet kívülről és belülről is. Mindenki teszi a dolgát, mosolyog és kedves. Nem szidnak le, nem mogorvák, biztatóak és pozitívak. Léopold nagyon bátor volt, amikor a kis kézi fűrésszel (félelmetes volt, mert kívülről olyan érzése volt az embernek, hogy szétdarabolják a kezét) levágták a gipszet. Alatta a bőr teljesen kiszáradt, viszketett neki nagyoin, itthon rögtön el is láttam, bekentem mandulaolajjal és krémmel, ugyanis a tegnapi napot itthon töltötte, hogy szokja a gipsz nélküli világot. A röntgenorvostól még nyalókát is kapott. 
És a legjobban pedig azt várta, hogy Daphnét babusgathassa. Tegnap a kórház után még elmentünk bevásárolni hármasban, később pedig Edgárért. Végig tolta a kishugát, ma reggel pedig külön időt szentelt neki, amit együtt töltöttek kettesben. 


Nincsenek megjegyzések: