Ajándékok

Minden nap hoznak a gyerekek nekem valami ajándékot az oviból, suliból. Léopold ezerrel gyártja a mandalákat, Edgár is kezd rajzolgatni, színezni nekem. De néha nem is rajzot hoznak, hanem valami más kis semmiséget, de olyan szeretettel tudják adni. És az az elsö, hogy átadják nekem. Ma kaptam egy madártollat Edgártól, azt mondta, hogy a szobámba kell rakni az éjjeliszekrényemre, pedig gondolatban már készültem, hogy kidobom, mert kitudja milyen betegséget hozok be vele a hálószobába. És hirtelen annyira elérzékenyültem, mert ha arra gondolok, hogy neki még nincs igazán semmije, amit úgymond adni tudna,  hanem azt adja, ami neki nemes, a kis gyremeki lelke épp ezt a madártollat találta olyan különlegesnek, hogy kifejezze vele szeretetét. Így ma itt van velem, mellette alszok. És felidézödik bennem az utolsó hétvége, amit anyukámmal töltöttünk: ö is azt adta, amit épp tudott. Az összes ékszere (müanyag ezer éves bizsuk, amikkel kislánykoromban is játszottam) várt engem a hintaszékemre pakolva. Mondta, hogy ajándék vár a szobámban. Már nem tudott boltba menni, ezeket tudta nekem összeszedni. Nem, még akkor sem értettem, hogy nincs sok idönk együtt. Sokszor a legkisebb dolog a legnagyobb ajándék.