Sűrű volt a hétvége. Pénteken befejeződött az úszás, Léopold sokat fejlődött, szépen veszi a levegőt és úszik folyamatosan, akár keresztbe az úszómedencét. Nagyon örülök neki, hogy erre is sor került, hogy a kellemeset a hasznossal sikerült összekötni.
Szombaton az unokatestvéremék néztek be ebédre, ahogy Gyuláról hazafelé igyekeztek. Hatalmas foci volt a gyerekekkel a kertben, kacagás, vidámság. Léopold és Edgár a kapuban ülve várták a vendégeket és nagyon örültek nekik. Alig mentek el, összepakoltam és indultunk a temetőbe Csongrádra és még a nagynénémhez is beugrottunk. A fiúk fizikailag és idegileg is ki voltak készülve. Hullák a nap végére.
Ma pedig az utolsó fürdős napunk volt, de erről Léopold még nem tud. Délelőtt mentünk ki, lángos volt az ebédünk. Léopold felváltva a ponyvacsúszdán és a bennti csőcsúszdán váltogatta a színhelyét. Mi nagyot pancsoltunk Edgárral a hideg vízben, "ez nagyon jó" sikongatta, ahogy a magasba dobáltam, de korábban haza kellett vele jönnöm, mert az éjszaka megcsípkodták a kisarcát a szúnyogok és úgy fáj a szívem, mert dagad az arca és feszül neki és fáj és csak remélni tudom, hogy holnap nem ébred csukott szemmel.
Este pedig sütögettünk a kertben, a gyerekek örömére, falták a húst, mi pedig gondolatban már készültünk is a meccsre. sajnálom, hogy nem nyert végül a francia csapat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése