Hol lakik? Hogy hívják? Miért?

Léopold is sokat változik ahogy telnek a hónapok. 

A féltékenység lecsengőben, úgy érezzük, ha nem is 100 százalékosan, de megnyugodott a lelke, helyén van a kistesó a szívében. Mindenképp meg kell említenem, hogy bárhogy is kavargott a lelke, ami leginkább hullámokban jött, soha de soha nem volt ellenséges Edgarral, simogatta, puszilgatta, mindig beszélt róla ("Én úgy szeretek sétálni veled és Edgarral", "Én is szeretnék kirándulni Norvégiába anyával apával és Edgarral"). Talán a nantes-i kirándulás is segített neki, ahol több felnőttből mindig jutott valaki aki csak vele foglalkozott, meg voltak külön programok is, mint a színház. Érezte, hogy ő ugyanolyan fontos. Na meg a kistesó is egyre többet elvan egyedül, nem mindig a kezünkben látja. Látom rajta, mennyire tetszik neki, amikor Edgar rámosolyog, a nagy fejlődés pedig, hogy, ha sír visz neki játékot, vagy odaadja (na jó néha dobja és fejen találja ;-)) neki a duduját. Valamelyik nap Edgar a pelenkázón feküdt és a zenélő kutyussal játszott. Majd látom, hogy Léopold elveszi (a zenére szokott diszkózni) és magától ad neki helyette két másik játékot. Én annyira megdicsértem, mert ezek olyan pici dolgok, de mégis sokat számítanak, hogy valamit elvett, de helyette adott. Erre általában tanítani kell őket, na meg még majd kell is, mert most még mindegy mit ad helyette, de amikor majd Edgar is harcol, hogy ne vegyenek el tőle semmit.

Nálunk most jött el a "miért" -korszak. Kíváncsi voltam nálunk lesz-e, de talán mindenkinél van. Eddig csak azt kérdezgette minden könyvnél: "Anya őt/ ezt hogy hívják?". Majd most érkeztünk el, pontosan Nantes-ban, hogy elkezdte kérdezgetni mi miért és hogyan. Szóval ez a három leggyakrabban elhangzó kérdés mostanság nálunk: " Hol lakik...? Hogy hívják? Miért?". Például megkérdezi hol laknak a metrók? Hm, az alagútban. De miért?

Néha nagyon jókat mosolygunk Guillaume-al, nehéz válaszolni, meg nem is érti és akkor 3-szor is visszakérdez, hogy miért és nem sikerül egy válasszal sem megnyugtatni. 

Sokat fejlődött rajzolásban. Tud rajzolni napocskát és besatírozni valamit, amit én megrajzolok.

Még mindig favorit a sport, mindenre vevő.

Ja és a színház, de erről már sokat írtam.

Az óvodát nagyon szereti, nagy kedvvel ment hétfőn és azóta is. Úgy látta Guillaume, hogy várták őt is nagyon vissza. Beírattuk a franciaóvodába, ha maradunk még Moszkvában, akkor oda fog járni. Sajnos az nem lesz ilyen kényelmes, mint ez az ovi, ami két percre van, mert a város másik felére kell majd utazni és mivel nincs ebédlő, nekem kell összekészíteni az beédet. De mindketten meg vagyunk győzödve Guilalume-al, hogy mindenképp az marad a cél, hogy  a két nyelvet (magyar és francia) szépen elsajátítsa, bármennyire is klassz most, hogy számol oroszul ismeri a színeket és a játékok nevét. Nem látjuk pontosan mit hoz ki belőle, hogy nem boldogul az oviban (még akkor is ha nagyon szeret járni és barátai vannak), mert láttam én már ott franciául beszélni, de oroszul nem beszél mondatokban, így csak nem tud megfelelő szinten kommunikálni.