Nagyon érdekes élőben látni, hogyan válik Léopold kétnyelvűvé. Ezen az izgalmas úton már azzal elindítottuk, hogy kétnyelven beszélünk hozzá: Guillaume franciául, én pedig magyarul. Az első szót - mamma - franciául mondta ki, már amennyiben nem a nagymamájára gondolt (de valószínű nem, mert őt mamie-nak hívjuk).
Nagyon figyelünk arra, hogy mindenki kizárólag a saját nyelvén beszéljen hozzá, de erre nem is nehéz ügyelni, mert nekem a legnehezebb - és csak ritkán illendőségből teszem meg pár mondat erejéig - , hogy Léopoldhoz franciául beszéljek. Az érzéseimet, azt, ami a szöveg mögött van franciául nem tudom közvetíteni. És ezt a jelenséget igazán most tapasztaltam meg. Olyan felnőtt franciával, aki nem áll hozzám közel sokkal könnyebben megy a társalgás franciául.
Kezdődött azzal, hogy amikor Guillaume hazért a munkából, én mindig mondtam Léopoldnak, hogy itt van apa. Hamar meg is tanulta, ha kérdeztem hol van apa, huncutul mosolygott az orra alatt, majd ránézett. Egyszer mondtam Guillaume-nak, kérdezze már meg kíváncsiságból, hogy én hol vagyok. Elhangzott a kérdés franciául, majd Léopold bámult a CD-ék közé, meg a falon lévő képre. Na de ezt is megtanította Guillaume neki, természetesen franciául. S mivel így hallotta rendszeresen, ha Guillaume magyarul kérdezi tőle, nem megy a válasz. De ha én kérdezem franciául, hogy hol van apa, az sem megy.A minap azonban rájöttünk, hogy van amit mindkét nyelven ért. A konyhában lógott egy kis hóember a falon. Ha kérdeztem, hol a kis hóember, akkor megkereste, odanézett. S mikor másnap Guillaume kérdezte franciául, akkor is megtalálta és ez nem egyszeri alkalom. S valahogy így gondolom én, hogy idővel mindent megtanul két nyelven, ha eleget hallja mindkettőnktől. S majd később pedig megérik arra, hogy azt is tudja két nyelvet használ és melyikkel kivel tud kommunikálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése