Guillaume szabadságának második felét Cserkeszőlőn töltötte. Míg mi kedd este érkeztünk haza, ő szombaton csatlakozott hozzánk. Léopolddal mentem elé a repülőtérre, majd egy egész napot Budapesten töltöttünk. Szerencsére barátaink pont a városban voltak, így bár az utolsó pillanatban került sor a megszervezésre, mégis találkozni tudtunk. Egyik kedvenc éttermünkben a Vapianoban ebédeltünk együtt. Belső termének sarkába húzódtunk, itt tudtuk
Léopoldot is kicsit kinyújtóztatni, megetetni. Jót beszélgettünk é
s csak késő délután értünk haza. De már közben kaptuk is a rossz hírt, hogy mivel én nem voltam a szombati járaton a szeptemberi visszautunkat is törölte az orosz légitársaság....új jegy vétele, telefonálgatások, e-mailezgetés...púp volt a hátunkon, hogy még egy gonddal több van...
Gyorsan elrepült azután az egy hét. Nem is igazi nyaralás, csak egy röpke kikapcsolódás volt, de annyi gonddal volt tele a fejünk, hoyg most csak erre futotta az energiánkból. Guillaumenak sajnos délelőttönként dolgoznia is kellett. A fennmaradó időben pihentünk, sétáltunk a faluban, a strandra is kijutottunk. Léopoldot csak a medence szélére ültettem le, de nagyon bekívánkozott a vízbe, talán majd jövőre, most még féltettem a betegsége
ktől. Szerda délután Budapestre indultunk. Úgy terveztük sokmindenkivel össze tudunk futni, de csak a kollégáink fértek bele, azok is nagyon röptében. Léopold ezt a napot a nagy hőség miatt már nem viselte olyan könnyen, mint a szombatit, de mégis fontos nap volt ez is, ugyanis ekkor este fürdetés előtt sikerült teljesen egyedül többször is megfordulnia.
Hétvégén a család és barátaink Andi és Kristóf jöttek látogatóba. Mindkét nap jól telt, Léopoldot ajándékokkal lepték el. Nagyokat ettünk, beszélgettünk a szép napos nyári időben a teraszon és a kertben múlattuk az időt.
Vasárnap én vittem Guillaume-ot a reptérre, annak reményében váltunk el, hogy szeptemberben, amikor megérkezünk, már csomagjaink is a lakásban lesznek. Végül nem úgy lett....
Léopoldot is kicsit kinyújtóztatni, megetetni. Jót beszélgettünk é
s csak késő délután értünk haza. De már közben kaptuk is a rossz hírt, hogy mivel én nem voltam a szombati járaton a szeptemberi visszautunkat is törölte az orosz légitársaság....új jegy vétele, telefonálgatások, e-mailezgetés...púp volt a hátunkon, hogy még egy gonddal több van...Gyorsan elrepült azután az egy hét. Nem is igazi nyaralás, csak egy röpke kikapcsolódás volt, de annyi gonddal volt tele a fejünk, hoyg most csak erre futotta az energiánkból. Guillaumenak sajnos délelőttönként dolgoznia is kellett. A fennmaradó időben pihentünk, sétáltunk a faluban, a strandra is kijutottunk. Léopoldot csak a medence szélére ültettem le, de nagyon bekívánkozott a vízbe, talán majd jövőre, most még féltettem a betegsége
ktől. Szerda délután Budapestre indultunk. Úgy terveztük sokmindenkivel össze tudunk futni, de csak a kollégáink fértek bele, azok is nagyon röptében. Léopold ezt a napot a nagy hőség miatt már nem viselte olyan könnyen, mint a szombatit, de mégis fontos nap volt ez is, ugyanis ekkor este fürdetés előtt sikerült teljesen egyedül többször is megfordulnia.Hétvégén a család és barátaink Andi és Kristóf jöttek látogatóba. Mindkét nap jól telt, Léopoldot ajándékokkal lepték el. Nagyokat ettünk, beszélgettünk a szép napos nyári időben a teraszon és a kertben múlattuk az időt.
Vasárnap én vittem Guillaume-ot a reptérre, annak reményében váltunk el, hogy szeptemberben, amikor megérkezünk, már csomagjaink is a lakásban lesznek. Végül nem úgy lett....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése