Már sokszor eszembe jutott, hogy a nyáron valahogy el is felejtettem, hogy a blog ez év július 13.-án egy éves lett. Ma kb. egy év 3 hónapos. Amikor a díjat megkaptam Ritától, máris arra gondoltam, hogy ez egy utólagos szülinapi ajándéknak is tekinthető.
Először azért kezdtük el, hogy az otthonmaradtaknak tudósítsunk kalandjainkról, történeteinkről, a beilleszkedésről. Kétnyelvűnek szántuk, de az utólagos fordítgatás mindig nehézkes volt és talán a nagyobb olvasótábor magyar nyelvű (akik feltételezem, hogy nem a mi blogunkon keresztül szeretnének nyelvet tanulni :-), ezért jelenleg magyar a munkanyelve. Nem tudom pontosan ma hányan olvassák és főleg kik -egy-két törzsolvasó kivételével - de amikor visszahallom élőszóban, hogy "Igen, olvastam a blogon!" vagy "Olvassuk ám szorgalmasan a blogot!" vagy amikor kedves kommentet kapok, akkor mindig arra gondolok, hogy folytatom/folytatjuk, így ahogy elkezdtük. Emlék marad nekünk és az utókornak!
Először azért kezdtük el, hogy az otthonmaradtaknak tudósítsunk kalandjainkról, történeteinkről, a beilleszkedésről. Kétnyelvűnek szántuk, de az utólagos fordítgatás mindig nehézkes volt és talán a nagyobb olvasótábor magyar nyelvű (akik feltételezem, hogy nem a mi blogunkon keresztül szeretnének nyelvet tanulni :-), ezért jelenleg magyar a munkanyelve. Nem tudom pontosan ma hányan olvassák és főleg kik -egy-két törzsolvasó kivételével - de amikor visszahallom élőszóban, hogy "Igen, olvastam a blogon!" vagy "Olvassuk ám szorgalmasan a blogot!" vagy amikor kedves kommentet kapok, akkor mindig arra gondolok, hogy folytatom/folytatjuk, így ahogy elkezdtük. Emlék marad nekünk és az utókornak!
Éljen, éljen a blog és nagyon köszönjük Ritának a díjat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése